Ha a munkavállaló kárt okoz: a munkavállaló kártérítési felelőssége és a kártérítés érvényesítésének módja

?Csak az nem követ el hibát, aki nem dolgozik?, tartja a közhely. A dolog, – mint a közhelyek általában – igaz, ez azonban nem vigasztalja azt a munkáltatót, akinek a munkavállalója kárt okoz.

Az új Munka törvénykönyve erre az esetre gondolva szabályozza a munkavállaló kártérítési felelősségének kérdéseit.

Az új törvény a régihez képest meglehetősen kitágította a munkavállalók kártérítési felelősségének összeghatárait, másrészt kissé átalakította a felelősség megállapításának lehetőségeit. A korábbi szabályozással szemben, amely a munkavállaló kártérítési felelősségét csupán 1,5 havi átlagkeresetében limitálta, az új törvény már 4 havi bére erejéig teszi felelőssé a munkavállalót az általa okozott kárért. Ha mindez nem jelentene elég visszatartó erőt a munkavállalók számára, az új szabály bevezeti azt az eddig csak a polgári jogban használt formulát, amely szerint a munkavállalónak mindig olyan magatartást kell tanúsítania, ?amely az adott helyzetben általában elvárható?. Az ?általában elvárhatóság? formulája tehát általános jogszabályi kötelezettséggé vált: amennyiben a munkavállaló adott helyzetben nem úgy járt el, ahogy az általában elvárható, és e magatartásával kárt okoz, akkor e kárt köteles megtéríteni.

Hogy egy banális példával szemléltessem: egy csöndes, elmélyült munkát igénylő üzemben – például porcelánfestő üzemben – dolgozó munkavállaló egy hangos robbanásszerű hang hatására megijed, és egy rossz mozdulattal összetöri az általa festett nagy értékű kerámiákat. Ebben az esetben a munkavállaló valószínűleg pont úgy járt el, ahogyan az általában elvárható volt: csöndben végezte munkáját, amelyben kellőképpen el is mélyedt, majd a hirtelen hanghatásra megijedt. Amennyiben ugyanez az eset egy gépgyár lakatosüzemében történik, ahol nagy lemezeket kalapálnak, akkor munkavállalónk már megszegte ezt a szabályt, hiszen neki a hanghatásra számítania kellett, ezért ijedtsége indokolatlan volt.

Az új törvény az összeghatár emelésén kívül egyéb szigorítást is tartalmaz. A munkavállaló a szándékosan okozott kárt 100%-ban eddig is köteles volt megtéríteni. Az új szabály a 100%-os megtérítési kötelezettséget kiterjeszti a súlyosan gondatlanul okozott károkra is. Tehát a munkavállaló már nem csupán azt a kárt köteles teljes összegében megtéríteni, amelynek bekövetkezését kívánta (szándékosság), hanem azt is, amelynek bekövetkezésére számítania kellett. Például amennyiben egy munkavállaló a munkafolyamat egyszerűsítése érdekében az általa kezelt gép néhány biztonsági berendezését kiiktatja, akkor már számítania kell arra, hogy ebből kár is keletkezhet, csupán ennek elmaradásában bízott. Egy ilyen tényállás az új szabályok szerint már megalapozza a munkáltató teljes kártérítési igényét.

Azonban a kár összegének megtérítése korántsem egyszerű. Bár a törvény viszonylag világosan leírja, hogy a munkavállaló mikor, milyen mértékű kártérítési felelősséggel tartozik, maga a kár érvényesítése összetett feladat.

A legelső szabály az, hogy a kár tényének, összegének, a károkozó személyének és a károkozó magatartásnak egyértelműnek kell lennie, és e tényezők közötti összefüggést – miszerint az adott károkozó személy adott cselekménye vezetett az adott kárhoz, melynek összege pontosan kimutatható – minden esetben a munkáltatónak kell bizonyítania. Kár bekövetkezése esetén a munkavállaló joggal hivatkozhat például a munkáltató olyan utasítására, amely a kárhoz vezetett, és amelyre a munkavállaló a munkáltató figyelmét korábban felhívta. Például amikor a munkáltató olyan utasítást ad, hogy nem kell nyugtát adni, és ezt az utasítást a munkavállaló valamilyen módon bizonyítani is tudja, majd az adóhatóság a vállalkozást ebből kifolyólag megbírságolja, a munkaadó nem háríthatja tovább e bírságból származó kárát.

Fontos tehát, hogy a munkáltató minden káreseményről azonnal jegyzőkönyvet vegyen fel. A jegyzőkönyvben minden, a kárhoz vezető eseményt és tényt, valamint magát a kárt és annak minden körülményét rögzíteni kell. E jegyzőkönyvet célszerű két (nem elfogult) tanúval és a károkozó munkavállalóval is aláíratni, valamint lehetőség szerint fényképes dokumentációt is készíteni. Amennyiben a munkavállaló e jegyzőkönyv aláírását megtagadja, akkor ezt a tényt kell a jegyzőkönyvbe foglalni, és ezt is célszerű két tanúval leigazoltatni. Ez a jegyzőkönyv fogja megalapozni a munkaadó kártérítési igényét.

Fontos tudni, hogy akár elismerte a munkavállaló a kárt, akár nem, a kár összegét a munkabérből levonni nem szabad! A munkavállaló nem adhat olyan nyilatkozatot, hogy a kár összegét vonják le a fizetéséből, már csak azért sem, mert sok esetben a kár teljes összege a fizetésnapig nem is derül ki. A munkavállaló minden olyan nyilatkozata érvénytelen, amelyben előre lemond járandóságáról, tehát előre gondolkodva, a munkaviszony létesítésekor sem köthetünk ki olyat, hogy a majdani kárt a munkaadó a munkabérből automatikusan levonhatja. Ilyen jogcímen a munkabérből levonni tilos!

A szabály értelmében, amennyiben a kártérítés összege nem haladja meg a minimálbér háromszorosát, akkor ezt a kárigényét a munkaadó fizetési felszólítással érvényesítheti. Fontos kiemelni, hogy a fizetési felszólítás ellen a munkavállaló az illetékes Munkaügyi Bíróságnál 30 napon belül fellebbezhet, mely tényre a felszólításban fel kell hívni a munkavállaló figyelmét. Amennyiben e felhívást a munkaadó elmulasztja, akkor a munkavállalónak 6 hónapja van a fizetési felszólítás megtámadására.

Amennyiben a munkavállaló a fizetési felszólítást a rendelkezésére álló idő alatt nem támadta meg, de a fizetést sem teljesítette, akkor a követelés érvényesíthető. A követelés érvényesíthetőségnek tényét az illetékes Munkaügyi Bíróság a fizetési felszólításra feljegyzi, mely alapján azt a munkáltató a Polgári Perrendtartás szabályai szerint érvényesítheti.

A fellebbezéssel megtámadott fizetési felszólítás munkaügyi perré alakul, melyet a Munkaügyi Bíróság folytat le. Ebben az esetben tesz majd jó szolgálatot az a jegyzőkönyv, amelyet a korábban ismertetett szabályok szerint felvettünk.

Amennyiben a kártérítési igény összege meghaladja a minimálbér háromszorosát, akkor a munkaadó kárának megtérítése érdekében mindenképpen a Munkaügyi Bírósághoz kell, hogy forduljon, elvileg abban az esetben is, ha a munkavállaló a kárt elismerte. Az ezt az összeghatárt meghaladó kárt a munkaadó ugyanis csak a Munkaügyi Bíróság előtt munkaügyi perben érvényesíthet. Ez egyfajta garanciális szabály, amely a munkavállalót védi.

Természetesen a jegyzéken átvett vagy leltárfelelősség körébe tartozó eszközökben, vagy pénzkezelő tevékenysége során keletkezett kárt vagy hiányt a munkavállaló teljes összegében köteles megtéríteni, azonban ennek különleges feltételei vannak.

Fontos kiemelni, hogy a károk keletkezése a munkavállalók gondos oktatásával, a munka megfelelő szervezésével és ellenőrzésével, a munkavállalókkal való helyes bánásmóddal megelőzhető!

Üdvözlettel:

Hoffmann Gábor Csaba
Munkajogi és HR tanácsadó

EU-CSOPORT

Munkaügyi, ill. munkajogi témájú kérdéseiket tegyék fel hozzászólásban, vagy küldjék el az eucsoport@eucsoport.hu e-mail címre.

Munka szervezéssel kapcsolatos kérdéseivel, árajánlat kéréssel keresse munkatársainkat az alábbi elérhetőségeken:

Varju Szilvia: szilvia.varju@eucsoport.hu +36 20 257 7103

Elek Tamás: tamas.elek@eucsoport.hu +36 20 996 5456

 

Egy hozzászólás a(z) “Ha a munkavállaló kárt okoz: a munkavállaló kártérítési felelőssége és a kártérítés érvényesítésének módja” bejegyzéshez

  1. Kutasi András

    Jó napot!
    András vagyok teherautó sofőr ként dolgozom,4hónapja volt egy kissebb koccanásom ami az én hibámból történt.Ezzel 410 ezer forint anyagi kárt okoztam a munkáltatómnak. Mint azt később kiderült havi 140ezer forintjával a fizetésemből elkezdték levonni úgy hogy erről engem nem értesitettek vagy kérdeztek volna.A kérdésem az lenne hogy mennyire törvényes ez igy?

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük