Közös és eltérő célok a munkaviszonyban

Érdekellentétek és érdekazonosságok a munkaadó és a munkavállaló között

A közkeletű felfogás szerint a munkaadó és a munkavállaló a barikád különböző oldalán állva harcolnak egymás ellen: a két fél viszonyát általában egyfajta macska-egér játék jellemzi.

Ez a hozzáállás azonban nem teszi lehetővé, hogy a vállalkozások kiaknázzák a munkavállalóikban rejlő értékeket, és egyedi, utánozhatatlan erőforrásként, versenyelőnyük zálogaként éljenek a munkavállalók jelentette erőforrásokkal. Sőt: legtöbbször csak nyűg, költségtényező, kár- és veszélyforrás szerep jut a munkavállalóknak.

Egy dolgot a munkaadóknak mindenképpen tudomásul kell venniük, ha versenyképesek akarnak maradni: ha úgy csinálnak, mintha megfelelő fizetést adnának munkavállalóiknak, akkor azok úgy fognak csinálni, mintha dolgoznának. Az eredmény egy vesztes-vesztes szituáció lesz, ahol a munkavállaló alacsony bérért nem csinál gyakorlatilag semmit, a munkaadó pedig egyre lázasabban keresi versenyképtelenségének okait.

Ennek az ördögi körnek a feloldására először nézzük meg, miért lesz valaki munkaadó vagy munkavállaló?

A munkaviszony célja

A termelés a gazdasági körforgás alapvető szükséglete. A termeléshez, szolgáltatások nyújtásához különböző erőforrásokat kell igénybe venni, pl. fizikai és szellemi tőkét, valamint az ezek felhasználásához szükséges emberi tőkét, amely az összes többi erőforrást egy meghatározott cél érdekében kombinálja, ezáltal hozva létre új javakat. Amennyiben ezen erőforrások a megfelelő mértékben összpontosulnak egyetlen ember kezében, úgy az egyén ebben az esetben valamilyen egyéni vállalkozási formában folytatja tevékenységét, hiszen egymaga rendelkezik az összes – a termelő, értékalkotó tevékenységhez szükséges – erőforrással. Az esetek többségében azonban ez nem így van, így szükségessé válik egy intézmény, a munkaviszony bevezetése a hiányzó erőforrásigény kielégítése céljából.

A munkaadó

Mi jellemző a munkaadóra, miért is lesz valaki munkaadó? A munkaadók többnyire gazdaságilag hasznosítható szellemi és vagyoni tőkével rendelkező személyek vagy szervezetek, amelyek nem rendelkezvén a céljaik megvalósításához szükséges emberi erőforrásokkal, a munkaerőpiacon munkaerőigénnyel lépnek fel, és a munkaerő foglalkoztatóiként munkaadókká válnak. Munkaadói minőségük lényeges momentuma, hogy minderre céljaik megvalósításához van szükség. A munkaadó, mint vállalkozó egyetlen célja a profit elérése. A munkaadók tehát elsősorban profitmaximalizálási céllal válnak munkaadókká, és csak addig a mértékig (csak annyi, és olyan árú munkavállalót alkalmaznak), ameddig ez profitmaximálási törekvéseikkel összeegyeztethető.

A munkavállaló

A munkavállalók ezzel szemben nincsenek birtokában gazdaságilag önállóan hasznosítható mértékben sem anyagi, sem szellemi tőkének. Ellenben rendelkeznek mindazokkal a munkavállalói képességekkel, amelyek a fenti termelési tényezőkkel rendelkező munkaadók számára, az ő profitmaximálási céljaik elérése érdekében szükségesek. A munkavállalók, mivel nem rendelkeznek a szükségleteik kielégítéséhez szükséges anyagi tőkével, a munkaerőpiacon eladóként fellépve munkavégző képességüket áruba bocsátják. A munkaadóval szerződéses viszonyt létesítve így munkavállalóvá válnak. A munkavállalás egyik legfontosabb motívuma itt is – ahogyan a munkaadók esetében -, az elért jövedelem maximálása az egyéni törekvések mind magasabb megvalósítása céljából.

A közös és eltérő célok

Mint azt láthatjuk, egyik legfontosabb közös céljuk a jogviszonnyal elérhető profit, illetve jövedelem maximálása. Azonban a hagyományos felfogás szerint kettőjük viszonyában ez csak jelentős érdekütközés árán valósítható meg: míg a munkaadó profitját a munkaerő költségének alacsonyan tartásával igyekszik elérni, addig a munkavállaló a rendelkezésére álló jövedelem növelésére törekszik. Az érdekek ilyen módon való kielégítése tehát konfliktusok forrásává válhat, ebből a szempontból a munkaadó és a munkavállaló kvázi ?ellenérdekelt felek?. Ugyanakkor egyik fél sem lehet érdekelt a gyenge munkateljesítményben: ez a munkaadó számára a profitkilátások romlását, a munkavállaló számára pedig a fizetés csökkenését, a munkahely elvesztését okozhatja. További lehetséges konfliktusforrás a munkaadók és munkavállalók megfogalmazott céljainak időtávja közötti eltérés: a munkaadók jellemzően hosszú távú stratégiákban gondolkodnak, míg a munkavállalók céljai zömmel rövidtávúak, és a munkabérük maximálására, illetve munkahelyük belátható időn belüli megtartására korlátozódnak. A munkaadó azonban a megfelelő vezetési stratégia megválasztásával elejét veheti az eltérő célokból eredő konfliktusoknak, hiszen hosszabb távon tulajdonképpen ugyanazt akarják: megőrizni a munkahelyet, egyúttal a lehető legtöbb pénzt keresni. A szerepek átértékelésével, a régi beidegződések felülírásával és megfelelő párbeszéddel véleményem szerint kialakítható egyfajta egység a munkaadó és a munkavállalók között, hiszen távolabbról nézve mindketten ugyanazt akarják, ugyanabban érdekeltek, és céljaik megvalósításában egymásra utaltak. Ennek megfelelő hangsúlyozásával és mindkét félben való tudatosításával tulajdonképpen nagy lépést tehetünk egy jobb és hatékonyabb szervezet kialakítása felé.

Üdvözlettel:

Hoffmann Gábor Csaba
Munkajogi és HR tanácsadó

EU-CSOPORT

Tisztelt Partnereink!

Örömmel tájékoztatjuk Önöket, hogy elindult az EU-CSOPORT önálló munkaügyi adása a Gazdasági Rádió ?Délutáni Monitor? című műsorában.

Hetente frissülő érdekes témákkal, aktualitásokkal várjuk a kedves Hallgatókat minden hétfőn 16:30 és 17 óra között, Budapesten az FM 105.9-es,
Balassagyarmaton az FM 95.7-es, valamint Egerben az FM 100.7-es frekvencián.

Hallgassák műsorunkat élőben, szóljanak hozzá a műsorhoz, keressék az aktuális adásokat honlapunkon! http://www.munkaugy.co.hu/gazdasagi-radio-interjuk/

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük