A Világgazdaság cikke szerint kb. 34-38 ezer rabszolga él ma hazánkban. Ha eltekintünk e megdöbbentő adat mögötti emberi sorsoktól, a helyzet nyilvánvaló abszurditásától és a törvénysértésektől, akkor is felmerül a kérdés: mit várnak tartóik ezektől a rabszolgáktól?
Kicsit kitágítva, a kérdést minden olyan helyzettel kapcsolatban feltehetjük, ahol valaki nem csupán ingyen, hanem rendkívül alacsony fizetésért, ?éhbérért? dolgozik munkaadójának.
Hogy mit várnak ezektől az emberektől, az egyértelmű: munkát. Az igazi kérdés az, hogy milyen hatékonysággal illetve milyen termelékenységgel?
Egy alacsonyan fizetett vagy rabszolgasorban tartott ember termelékenysége sosem lesz képes felülmúlni egy jól megfizetett, szabad akaratából dolgozó munkavállalóét. Gyakorlatilag az ilyen ember munkájának értéke alig fogja meghaladni ?tartásának? költségeit, az ilyen munka hozzáadott értéke rendkívül alacsony, ilyen munkaerővel tehát tartós sikert, versenyelőnyt elérni nem lehetséges. Az ember, mint munkaerő lényegéhez hozzátartozik, hogy megbecsülésre, elismerésre vágyik. A rabszolga vagy éhbérérét alkalmazott munkavállaló azonban nem megbecsülést érzékel a munkája során, hanem megaláztatást: így tőle nem is várhatjuk el, hogy ?odategye? magát, szellemi vagy fizikai erejét a kelleténél jobban megfeszítve dolgozzon, és így értéket teremtsen.
Alacsony hozzáadott értékkel csak rendkívül nagy volumenek esetén lehet megfelelő értéket teremteni.
Néhány aktuális példát említve Kínában, Bangladesben illetve más távol-keleti országokban a telefonösszeszerelő-üzemekben illetve a textiliparban dolgoztatott alacsony bérű munkavállalókkal csak hihetetlen nagy szériák előállításával lehet gazdaságosan termelni, és az ilyen helyen dolgozók munkamorálja meglehetősen alacsony ? elég, ha csak az egyes üzemek körüli öngyilkossági hullámok botrányaira gondolunk.
Alacsony hozzáadott értékkel tehát nem lehet tartós sikert elérni, a munkavállalók alacsony fizetése, vagy egyéb elégedetlensége pedig azt okozhatja, hogy a vállalkozás értékteremtő képessége elmarad a potenciálistól.
Vannak bizonyos jelek, melyek a munkavállalók alacsony motiváltságára (vagy éppen munkáltatóval szembeni ellenérzésére) utalnak. Olyan helyzetekre, amikor a munkavállalók csak azért mennek be dolgozni, mert valamiből élni kell, de minden porcikájuk tiltakozik ez ellen, amikor reggel gombóccal a torkukban mennek munkahelyükre. A munkavállalók körében megnövekedett hiányzás, a késések, betegségek, a magas fluktuáció mind arra utalhat, hogy valami nincs rendben. Bizonyos esetekben nem is a munkáltató kezeli ?rabszolgaként? a munkavállalókat, hanem a művezető, a munkavállalók közvetlen felettese, a munkáltató képviselője az, aki a munkavállalókkal kapcsolatos viselkedésével rontja a munkaadó termelékenységét, a munkahelyi morált.
Munkáltatóként ne legyen kétségünk: az a munkavállaló, aki bármilyen szempontból kihasználva érzi magát, akár kamatostul el fogja venni mindazt, ami szerinte őt megilleti, még akkor is, ha ezáltal ő maga nem lesz gazdagabb. Elszabotálja a munkát, alacsony minőségben termel, udvariatlan lesz az ügyfelekkel, nem foglalkozik sem a késztermékekkel, sem a nyersanyagokkal, sem a szerszámokkal, sem energiával, gyakorlatilag semmivel, így munkáltatója hosszú távon alulmarad a sikeresebb, elégedett munkavállalókkal felvértezett konkurenciával szemben.
Üdvözlettel:
Hoffmann Gábor Csaba
Munkajogi és HR tanácsadó
Munkaügyi, ill. munkajogi témájú kérdéseiket tegyék fel hozzászólásban,
vagy küldjék el a munkaugy@eucsoport.hu e-mail címre.
Munkaerő-kölcsönzéssel ill. közvetítéssel, valamint diákmunkával kapcsolatos kérdéseivel, árajánlat kéréssel keresse munkatársainkat az alábbi elérhetőségeken:
Elek Tamás: tamas.elek@eucsoport.hu +36 20 996 5456
Elek Tamás: tamas.elek@eucsoport.hu +36 20 996 5456
Csányi Eszter: eszter.csanyi@eucsoport.hu +36 20 282 0637