Rugalmas és hatékony foglalkoztatás az év végi hajrában

Nagyon sok vállalkozás számára az év vége az a főszezon, amelyben bevételei legnagyobb része képződik. Az év végi hajrá nem csupán a karácsonyi forgatagban érintett kereskedelmi, vendéglátó vagy szolgáltató vállalkozásokra lehet jellemző, hanem olyan egyéb cégeknél is, amelyek éves tervük teljesítésének véghajrájában fokozott teljesítményt fejtenek ki.

Sok cég szembesül ilyenkor azzal a problémával, hogy a szokásos üzletmenethez képest megnövekedett munkaerőigényét nem képes kielégíteni: a munkavállalók túlóráztatása, belőlük még nagyobb teljesítmény kisajtolása nem minden esetben járható út. Egyrészről a munkavállalók által teljesíthető túlórák számát a törvény 250 órában maximálja, mely időtartamot az év közben felvett munkavállalóknál csak időarányosan lehet felhasználni, másrészt viszont tekintettel kell lenni a maximális munka- és a minimális pihenőidő szabályaira is.

Mindezek mellett a munkaadóknak tekintettel kell lenniük arra is, hogy a fáradt munkavállaló nem annyira termelékeny, többet hibázik, és munkáját sem tudja olyan sebességgel végezni, mintha megfelelően pihent lenne.

Ilyen esetekben számos lehetőség áll a munkaadók rendelkezésére, melyek közül a leghatékonyabb megoldás a diákmunka lehet.

Diákmunkának azt a lehetőséget nevezzük, amikor egy munkáltató iskola-szövetkezeten keresztül nappali tagozatos diákokat foglalkoztat. Ennek legnagyobb előnye, hogy az ilyen módon foglalkoztatott diákok esetén a törvény mentesíti a munkavállalót a 27%-os szociális hozzájárulási adó megfizetése alól, tehát foglalkoztatásuk ennyivel kerül kevesebbe, mint egy hagyományos munkavállalóé, ugyanakkor az iskolaszövetkezet szervezésében mindig a kellő számban és a kellő időben állnak rendelkezésre, a megrendelő igényei szerint.

Diákokat a legváltozatosabb munkákra lehet ilyen formában alkalmazni a kisegítő, egyszerűbb manuális vagy szellemi tevékenységektől kezdve egészen a bonyolultabb és magasabb szintű felkészültséget igénylő munkákig. Tehát hostess tevékenységtől kezdve a mérnöki munkákig számos területen és munkakörben alkalmazhatók diákok.

A diákmunka másik nagy előnye, hogy a diákok foglalkoztatását a Munka törvénykönyve meglehetősen rugalmas szabályok szerint teszi lehetővé. Nincsen számukra kötelezően előírt (általános esetben heti 40 órás) munkaidő: ha szükség van rájuk, akkor jönnek, ha nincs, akkor pedig nem), nem illeti meg őket állásidő, fizetett szabadság, sem fizetett ünnepnap, megbetegedésük esetén pedig nem kell számukra betegszabadságot fizetni. Munkaidejük a napi 1-2 órától akár napi 12 óráig terjedhet, és az év vége után, ha a zsúfoltabb időszaknak vége, csak igény esetén kell őket tovább foglalkoztatni, ellenkező esetben erre nincs semmilyen kötelezettség. Mindezek mellett a diákok foglalkoztatása az ő munkájukat igénybe vevő munkaadóknál a munkaidő nyilvántartásán kívül semmilyen egyéb bejelentési, bérszámfejtési vagy adminisztrációs terhet nem jelent: ezeket a feladatokat az iskolaszövetkezetek leveszik a vállalkozások válláról. A diákok után az igénybe vevőnek csak annyit kell fizetnie, amennyit ténylegesen ledolgoztak, a bevallásokkal, a bérszámfejtéssel, adminisztrációval és a bérek elutalásával pedig az iskolaszövetkezet foglalkozik. Az iskolaszövetkezetek megfelelő igény esetén biztosítják, hogy egy viszonylag állandó személyi állomány álljon a megrendelő rendelkezésére annak érdekében, hogy megfelelően betanított, helyismerettel rendelkező diákok útján tudja a munkaadó igényeit kielégíteni.

A diákmunka tehát egy olyan legális, rugalmas és olcsó foglalkoztatási megoldás, amellyel a munkaadók elkerülhetik a szintén általánosan alkalmazott – és a Munkaügyi Felügyelet valamint a NAV által szorgosan büntetett – fekete foglalkoztatást. A munkaadóknak nem szabad elfelejteni, hogy nem csak az ő éves terveik fő teljesítési időszaka az év vége, hanem a különböző hatóságok is ilyenkor ?hozzák? az éves bírságolási tervszámokat. Akár feketén, akár a foglalkoztatási szabályok egyéb megsértése útján történik a munkavállalók foglalkoztatása, a munkaadók vaskos bírságra számíthatnak, és ilyenkor a lebukás esélye is hatványozott.

Amennyiben a foglalkoztatók hagyományos foglalkoztatás keretében – akár új személyzet bevonásával, akár a meglévő munkavállalók túlóráztatásával – kívánják lefedni a megnövekedett igényeket, mindenképpen számolniuk kell azzal, hogy a hagyományos foglalkoztatás messze nem biztosít olyan rugalmas lehetőségeket, mint például a diákmunka. A hagyományos foglalkoztatás rugalmassága csak az adminisztrációs terhek – és így a hibalehetőségek – növelésével fokozható, azonban még így is messze elmarad a diákmunka által biztosított lehetőségekhez képest. Egyrészt a hagyományos úton foglalkoztatott munkavállalókkal szemben a munkaadót foglalkoztatási kötelezettség terheli, tehát a munkavállalókat mindenképpen a munkaszerződésükben foglalt munkaidőben kell foglalkoztatni, még abban az esetben is, ha a munkaterhelés foglalkoztatásukat nem indokolja, ugyanakkor fokozott terhelés esetén az ő többlet igénybevételük – túlóráik száma – az előzőekben leírtaknak megfelelően korlátozott. Abban az esetben, ha egy munkáltató csak az év végi szezonban kíván többlet munkaerőt hagyományos úton foglalkoztatni, akkor az ő számukra a túlóra csak korlátozottan rendelhető el. És mindezek mellett az ő foglalkoztatásukat 27%-os többlet adó (SZOCHÓ), illetve jelentős adminisztrációs kötelezettségek – bejelentés, bérszámfejtés, megfelelő szerződések elkészítése, bérek átutalása, stb. – terhelik.

Rugalmas megoldási lehetőség lehet például egyszerűsített foglalkoztatottak alkalmazása is. Amennyiben azonban a munkaadó saját maga kíván egyszerűsített foglalkoztatás keretében munkavállalókat alkalmazni, úgy egyrészt a munkaadót terheli a munkavállalók bejelentési kötelezettsége, másrészt az ilyen munkavállalók – bár rugalmasan foglalkoztathatóak – csak meglehetősen korlátozott időtartamban, havi 15 napon – évi 90 napon – keresztül állhatnak a munkaadó rendelkezésére. Velük tehát betanulást igénylő, tartósabb munkát nem lehet végeztetni, ugyanakkor – nem lévén az iskolaszövetkezetekhez hasonló mögöttes szervezet – az ő megszervezésükről is – hogy a megfelelő helyen a megfelelő időben és a megfelelő létszámban legyenek jelen – a foglalkoztatónak kell gondoskodnia. Mindezek mellett a munkáltatók által foglalkoztatható egyszerűsített munkavállalók számát a törvény jelentősen korlátozza, így a legtöbb esetben a munkaadók nem is alkalmazhatnak annyi munkavállalót egyszerűsített foglalkoztatás keretében, mint amennyire szükségük volna.

Amennyiben tehát egy munkaadó megnövekedett igényeit diákmunka keretében kívánja kielégíteni, nincs más dolga, mint keresnie egy iskolaszövetkezetet. A szövetkezettel való szerződéskötés után pedig a leadott megrendelésében foglaltaknak megfelelő számú, megfelelően kiválasztott, a munka elvégzésére alkalmas diák – általában felsőoktatásban résztvevő hallgató – áll a foglalkoztató rendelkezésére annak érdekében, hogy a munkát elvégezzék.

Diákmunka igénybevétele esetén a foglalkoztatónak csupán az általános munka- és pihenőidő szabályainak betartására – maximum napi 12, heti 48 óra munkavégzés -, illetve az egyenlő bánásmód szabályaira kell tekintettel lenniük. A megrendelés során nem szabad elfejteni, hogy minden rugalmassága ellenére a diákmunka is – mint minden munkavégzésre irányuló jogviszony – komoly szabályokkal van körbevéve. Mivel emberek foglalkoztatásáról, és nem a hagyományos értelemben vett ?szolgáltatásnyújtásról? van szó, ezért az iskolaszövetkezet és ügyfele is köteles tekintettel lenni a mégoly rugalmas alapvető foglalkoztatási szabályokra is.

Üdvözlettel:

Hoffmann Gábor Csaba
Munkajogi és HR tanácsadó