Egy friss angol felmérés meglepő következtetésekre jutott a munkavállalók elkötelezettségével kapcsolatban.
A kutatás megállapította, hogy általában 4-ből 1 munkavállaló aktív álláskereső. Hogy mit is jelent mindez egy átlagos vállalkozásra nézve? 4-ből 1 munkavállaló teljesítménye elmarad az optimálistól.
Ő nem lesz lelkes, nem húzza, vagy talán nem előre húzza a vállalat szekerét. Munkaidejének egy részét nem munkával, hanem álláskereséssel tölti, gondolatai a munkahelyétől már messze járnak. Ez a probléma így nem csupán az irodai munkavállalókra szorítkozik, hanem a munkaidőben aktívan állást keresni nem tudó fizikai állásúakra is: ha gondolataik nem a munkahelyük körül forognak, akkor lassabban dolgoznak, feltartják, szabotálják a munkát, tessék-lássék módon látják el feladataikat, munkájukban köszönet nincs. Nem kímélik az alapanyagokat, szerszámokat, gépeket, nem érdekli őket, hogy égve maradt-e a lámpa, vagy pontosan van-e beállítva a szerszám. Nem foglalkoznak az ügyfelekkel, így még azok a vevők is elpártolnak, akik az egyre gyakoribbá váló minőségi hibák vagy késedelmek felett egy ideig szemet hunytak: a vállalkozás lassan elindul a lejtőn.
A kutatás megdöbbentő tanulsága, hogy a válság idején az álláskereső, váltani szándékozó munkavállalók nem összehúzzák magukat, és örülnek, hogy van munkahelyük, hanem tovább elégedetlenkednek, és folyamatosan, aktívan kutatnak új állás után. Az elégedetlen munkavállalók ?beragadnak? jelenlegi munkahelyükön, így egyre több és több elégedetlen munkavállaló halmozódik fel a munkahelyeken. A kutatás szerint 2012/2013 telén az elégedett munkavállalók aránya 48% volt, ami tavaszra 44%-ra, míg őszre 39%-ra csökkent. Az elégedett munkavállalók számának ilyen zuhanása (szűk egy év alatt csaknem 10%) komoly termelékenységi, hatékonysági és versenyképességi kérdéseket vet fel.
Ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy az álláskereső munkavállaló munkaidejének negyedét nem munkával, hanem álmodozással, elégedetlenkedéssel, aktív álláskereséssel vagy szabotázzsal tölti, akkor 100 egységnyi munkabér kifizetésből 6,25 mögött nincs érdemi munkafedezet. Másként mondva: bérköltségünk 6,25%-a ablakon kidobott pénz. Ez az összeg már egy 20-30 fős szervezetben is többmilliós tétel, amely a gazdálkodásban színtiszta veszteségként jelentkezik.
Érdekes megállapítása a kutatásnak, hogy a munkavállalók a számukra biztosított fejlődési és előmeneteli lehetőségeket az elvágyódást csökkentő, a lojalitást és hűséget növelő tényezőként értékelik, így az erre fordított összegek a hatékonyabb munkában, a magasabb termelékenységben busásan megtérülnek.
Munkáltatóként érdemes felfigyelnünk azokra a jelekre, amelyek a munkavállalókban felgyülemlő nyomásra utalhatnak. Ilyenek pl. a hiányzások, késések számának emelkedése, az akár csak percekkel ?meghosszabbított? ebédszünetek mind-mind tünetei lehetnek az egyre halmozódó feszültségnek. Erre utalhatnak a munkavállalók közti egyre intenzívebb viták is: ha mindenki éppen csak annyit dolgozik, amennyi feltétlenül szükséges, az egyes munkafolyamatok illesztési pontjain feszültségek keletkeznek, amelyek vitákhoz vezetnek: az adott (elmaradt) részfeladatot senki nem érzi magáénak, senki nem akarja elvégezni, vagy nem olyan minőségben végzi el, ahogy azt a másik várja. Ettől aztán a jól dolgozó is elkeseredetté válik, és már ő is gombóccal a torkában jön be dolgozni, így az elégedetlen munkavállalók száma egyre gyorsuló ütemben növekedik.
Üdvözlettel:
Hoffmann Gábor Csaba
Munkajogi és HR tanácsadó
Munkaügyi, ill. munkajogi témájú kérdéseiket tegyék fel hozzászólásban,
vagy küldjék el a munkaugy@eucsoport.hu e-mail címre.
Munkaerő-kölcsönzéssel ill. közvetítéssel, valamint diákmunkával kapcsolatos kérdéseivel, árajánlat kéréssel keresse munkatársainkat az alábbi elérhetőségeken:
Elek Tamás: tamas.elek@eucsoport.hu +36 20 996 5456
Elek Tamás: tamas.elek@eucsoport.hu +36 20 996 5456
Elek Tamás: tamas.elek@eucsoport.hu +36 20 996 5456